CSAK NAPLÓT ÍROK..........AZ EMLÉKEIMET.........AZ ÉLETEMET.....

HOGY MIÉRT LETTEM EGY MAGYAR GÉSA.........

NEM MONDHATOM EL SENKINEK, ELMONDOM HÁT MINDENKINEK....

CSAK ÍROK.......

MINDEN EMBER ÉLETE EGY REGÉNY.....EZ AZ ÉN REGÉNYEM.......

MI LESZ EGY NŐ SORSA A VÁLÁS UTÁN MA MAGYARORSZÁGON, HA TELJESEN EGYEDÜL VAN......

EGY LAP AZ AKASHA KRÓNIKÁBAN........

A SZERELEM AZ EGYETLEN DOLOG AMIÉRT ÉRDEMES ÉLNI ÉS HA KELL, MEGHALNI ÉRTE.........

AZ ÉN HALÁLOM TÖRTÉNETE A NAPLÓBAN /Blog/ VAN......

TISZTELJ MEG KEDVES LÁTOGATÓ ÉS A VENDÉGKÖNYBE HAGYJ JELET MAGAD UTÁN.....CSAK EGY JELET.... 

  "Tested minden rezdülése
      lelked mélységének tükre.
      Nem vad vágta a sikerért,
 szépséges útkeresés a hitedért"
                          SHÁMIVAMISZ

ELŐSZÓ A NAPLÓHOZ

Ajánlom ezt a könyvet azoknak akik most készülnek erre a lépésre, és azoknak, akik már benne vannak. Méltósággal tenni bármit, amit az élet hoz, ez a hitvallásom.
Adjon erőt nekünk, elhagyott asszonyoknak az Én történetem, hogy lehet cselekedni kényszerű dolgokat a felemelkedés érzésével is.
Ajánlom azoknak akik kiváncsiak, és azoknak akik mosolyognak, azoknak akik megvetnek, de egyet senki ne feledjen, az életünk sosem tudhatjuk mikor hoz olyan fordulatot, hogy akár hasonló helyzetbe kerülhet bárki is.

A bűnöm, hogy olyan férfit szerettem, aki nem törődött azzal, mi lesz a gyerekei anyjával, mert önimádata mindennél fontosabb volt, és maradt. Első helyet foglal el életében a bosszú és megalázás. Ennek hálójából kikeveredni is minden tiszteletet megérdemlő erőt és elszántságot kiván. Csak talpon akartam maradni, mert a továbblépésre esélyem se volt. Amikor ismét szerelembe estem, egy halvány remény felcsillant, de ez is köddé vált, amint a közös életet terveztük, és Én a gyerekeimhez ragaszkodtam. Amit soha nem bántam meg, mert mindig Ők hoztak vissza engem az életbe.
A férfiak jönnek, mennek, a gyerekeim mindig velem vannak, rájuk mindig számizhatok.

Ha semmi érdemlegeset nem hagyok magam után, csak ezt a 3 gyereket, akkor megérte a küzdelmes életem, mert ennél nagyobb csodát nem tudok elképzelni sem. Kerestem a férfiak szerelmét, mert azt az érzést is csodálatos átélni, és szükségem van mindkettőre, de a férfiak igényeinek nem lehet megfelelni.
"Legyél a nappaliban cseléd, a konyhában szakácsnő, és a hálószobában kurtizán. Ez még menne is, de ne legyen gyereked, és legyen rendezett anyagi háttered, mert ők nem fognak gondoskodni róluk is. Ebben igazuk van, de mi elvált nők már csak ilyenek vagyunk, gyerekünk is van.

Kedvenc mondásom: "Nem éltél hiába, ha épitettél egy házat, ültettél egy fát, nemzettél utódokat." Én igen furcsán teljesitettem, épitettem házat, még sincs otthonom, ültettem rengeteg fát, még sincs egy sem a kertemben, vannak gyerekeim, de ők sem az enyémek, egyszer valakik magukkal viszik őket.
Tudom mindenkinek javasolni, ha nehéz gondok nyomják a lelkét, beszéljen róla, vagy irja le, mert egyszer valaki úgy is elolvassa.

A szerző: Tóth Liza

Budapest, 2009.március 29.

A gésa megtestesítette mindazt, ami a női ideállal szemben elvárás volt és elvárás még a mai napig:

a társaság dísze és lelke volt, továbbá szép és okos, mozdulatai és társalkodása elegáns, jártas volt a politikában, irodalomban, művészetekben, sőt még a gazdasági kérdésekben is.

Fellépése magabiztos volt és célravezető, érzelmi függetlensége miatt mindenkihez egyformán kedves volt.

Információt nem adott tovább és vissza se mondott.

Ugyanakkor a gésa a tehetős emberek luxusa is volt: feleség egy éjszakára.

A gésák jól ismerték a csábítás eszközeit.

A gésák tökéletesre fejlesztették, hogy jelenlétükben szikrázzon a levegő.

Tapintható volt az erotikus kisugárzásuk és vonzerejük.

A gésát nem lehetett csak úgy, pénzért megvásárolni, hanem el kellett bűvölni, mert a gésa szabadon dönthette el, hogy kivel bújik ágyba.

 
A gésák, a prostituáltakkal ellentétben, elöl kötős kimonót viseltek,ugyanúgy, mint a hagyomány szerint a feleségek.

Kezdetben a gésák férfiak voltak és csak szórakoztatással foglalkoztak, akárcsak a mai női gésák.

Viszont voltak olyan évszázadok, amikor különleges szeretőként be kellett illeszkedniük a japán tradíciók közé.

A szabatos és befolyásos kurtizánok hatására szigorú keretek közé szorították a gésák öltözködési szokásait, még hajdíszeik számát ismegszabták.

Így alakult ki, hogy szépségük kiemelésére a gésák arcukat fehérre, ajkaikat pedig vörösre festették, illetve nyakszirtjükre pirosvonalat rajzoltak.

Híres gésák:

A gésák titokzatos világa
1949. november 2-án Kiotóban született Mineko Iwasaki, a 20. század leghíresebb gésája. A gésák világát mély titokzatosság lengi körül. A tánctudásukról, esztétikus öltözködésükről, intelligenciájukról és szépségükről híres gésákat a nyugati világban sokszor a mai napig összekeverik a luxusprostituáltakkal.

A nyugati világban még mindig sokan összemossák a gésa és a luxusprostituált fogalmát, pedig a gésák sok éven keresztül keményen dolgoznak azért, hogy mesterségüket művészi fokon gyakorolják.

Az igazi gésának a helyes testtartás és az illő viselkedés elsajátításán túl képzettnek kell lennie éneklésben, hangszeres játékokban, táncban, virágkötésben, kalligráfiában és a teaszertartások lebonyolításában.

A gésák olyan művészek, akik elsősorban táncukkal és zenei tudásukkal nyújtanak esztétikai élményt. Természetesen a kellemes hangulatban eltelt vacsorák végén a művészek időnként szexuális kapcsolatot is létesítenek vendégükkel. A díszes hajkoronát és méregdrága kimonókat viselő gésák, fehérre kent arcukkal és nyakszirtjükkel ellenállhatatlanoknak tűntek a férfiak szemében.

A 20. század egyik leghíresebb gésája, az 1949. november 2-án Kiotóban született Mineko Iwasaki, aki néhány éve vonult vissza. Iwasaki nevét az tette világszerte ismertté, hogy a gésák titokzatos világáról ő szolgáltatott adatokat Arthur Golden ?Egy gésa emlékiratai? című könyvéhez.

Amióta a könyv történetét filmvászonra vitték, ismét heves viták zajlanak a gésák megítélésével kapcsolatban.

Egy azonban biztos: akár a művészek, akár a luxusprostituáltak közé soroljuk őket, egy volt gésát feleségül venni Japánban az egyik legnagyobb megtiszteltetés.

 Murasaki Shikibu (Muraszaki Sikibu)

(szül. 978 k. Kyôto, Japán - megh. 1014 k. Kôyto), japán udvarhölgy, a Genji monogatari (Gendzsi regénye) szerzője. Ezt a munkát tartják a japán irodalom legjelentősebb epikai művének és a világ legrégebbi teljes regényének.

Az írónő valódi neve ismeretlen, valószínűleg regényének hősnőjéről kapta a Murasaki nevet. Az életéről szóló legfontosabb forrás 1007-10 között vezetett naplója. Ebből rendkívül érdekfeszítő képet kapunk Murasaki úrnője, Jôtô mon'in császárné udvarának életéről.

Az irodalomtörténészek egy része úgy véli, Murasaki a teljes regényt férje, Fujiwara Nobutaka halála és saját udvari szolgálatának megkezdése, azaz 1001 és 1005 között írta. Valószínűbb azonban, hogy ennek a rendkívül hosszú és összetett regénynek a megírása hosszabb időbe telt, és csak 1010-re fejeződött be.

A Gendzsi regénye sajátos társadalmat mutat be: túlfinomult, elegáns arisztokraták világát, akik kivétel nélkül művészi fokon űzik a költészetet, a zenét, a szépírást és az udvarlást. A regény nagy része Gendzsi herceg szerelmeivel és az életében szereplő - kitűnően ábrázolt - hölgyekkel foglalkozik. A regény nem tartalmaz erőteljes, cselekményes jeleneteket, de az egész művet áthatja az emberi érzelmek és a természet szépségei iránti páratlan érzékenység. A regény hangvétele a vége felé egyre sötétebbé válik: ennek egyik elképzelhető oka, hogy Murasaki Shikibu az élete végén - buddhista lévén - egyre inkább hívságosnak tekintette az e világi létezést. Némelyek szerint azonban az utolsó 14 fejezetet más szerző írta.

Megosztás

Link: